Hozzátartozói csoportról

A szenvedélybetegséggel (függőséggel) kapcsolatos szemléleti megközelítések között hangsúlyos szerepet kap a jelenség „társadalmi betegségként” való vizsgálata. Ez a megközelítés többek között két fontos szempontot emel ki: egyrészt, hogy az addikció betegségként kezelendő, másrészt a kapcsolati problematikájából adódóan a felépülési folyamat elengedhetetlen része a család bevonása a terápiába. A betegség kialakulásában, kibontakozásában és a felépülésben egyaránt szerepe van ezen kapcsolati tényezőknek. Minden „érintett” valamilyen módon reagálni kénytelen az addikció jelenségére éppúgy, mint a felépülés okozta változásokra. Amikor a szenvedélybeteg bekerül a terápiás folyamatba, és elindul a rehabilitálódás, tapasztalataink szerint beindul egyfajta mozgás: korábbi, múltbéli események és azokhoz kapcsolódó érzelmi terhek (a tanácstalanság, remény és csalódottság váltakozása, szégyen és tehetetlenségérzés) fájó emléke elevenedhet újjá, miközben egy új helyzethez, a változáshoz való eredményes alkalmazkodás kihívása is megjelenik. Ehhez egyrészt megfelelő információkra van szükség, másrészt gyakran új, a korábbiaktól eltérő készségek elsajátítása is elengedhetetlen a hozzátartozók részéről. Az „alkalmazkodás” jobb, hatékonyabb módozatait kell megtanulni!